Finom kávé

fínom kávé

A csokoládé − azon kívül, hogy finom − sok ezer éve ismert vágyfokozó, afrodiziákum: állítólag Casanova is forró csokit kortyolgatott szexuális étvágyának fokozásáért. Sokan pedig azzal mentegetjük magunkat csokimajszolás közben, hogy egy kis ,,boldogsághormonra" vágyunk. S egy kedves filmélményem is az eszembe jut: a Csokoládé című romantikában Juliette Binoche csokoládéboltot nyit egy unalmas kistelepülésen − a célközönséget is felrázza (meg is osztja), és a szerelmi szál sem marad el. Spanyolok a misén A Dél-Amerikában honos növényt a maják i.sz. 600 körül már bizonyítottan termesztették. Az indiánok a magvakon kívül (amiből az italon kívül gyógyszert is készítettek) a termés egyéb részeit is felhasználták: a terméshúst csemegeként ették, a héjból kanalat, poharat, edényt faragtak, a leveleket pedig lakóhelyeik építésekor használták fel. A mag fizetőeszköznek is számított, és ez a szokás az európai invázió után is csak lassan tűnt el. A monda szerint Montezuma azték uralkodó 1519-ben megkínálta Fernando Cortez spanyol hódítót a kakaóból, vízből és kukorica- vagy maniókalisztből főzött, mézzel, fahéjjal, ánizzsal vagy chilivel ízesített ,,sokoatl"-lal. Az 1600-as években a Mexikóban élő spanyolok a hosszú misék alatt, a templomban is csokoládét iszogattak − frissítőre van szükségük, mentegették magukat −, Chiapas püspöke azonban e gyalázatos cselekedetért kiközösítette őket. A történet pikantériája, hogy nemsokára a püspök felderíthetetlen körülmények között meghalt: a pletyka szerint mérgezett csokoládét ivott. V. Pius pápa azonban a keserű csokoládéital ízét olyan kellemetlennek találta, hogy kimondta: böjt idején is szabad fogyasztani.